Forrás:
Sofie világa |
2008 április 24.
“Az az ember, aki az apró, finom, picike jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteséget, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.” (57. old.)
“Nemcsak jó dolgok történnek velünk, hanem rosszak is. A rosszról általában nem beszélnek az emberek, inkább elfojtják. Pedig ez nagyon rossz helyzetet teremt. A rossz kimondása a változás szempontjából az első lépcsőfok. A második lépcsőfok az, ha valaki valóban elfogadja azt, hogy ő tényleg nagyon rosszul érzi magát. Ez után el lehet gondolkodni azon, hogy ebből hogyan lehet kitörni. Hogyan oldjuk ezt meg? Összefoglalva: a kimondás után jön az elfogadás, az elfogadás és a befogadás után pedig a mérlegelés fázisa. A mérlegelés során döntés születik.” (78. old.)
“Szerintem jó szülő csak akkor lehet valaki, ha nemcsak racionális, hanem érzelmi szempontból is fejlett, fejlesztett. Vagyis felelősséget vállal mind a racionális, mind az érzelmi világáért. Egyébként nem lesz jó szülő. A két szülőnél ilyenkor lesz esélye annak, hogy megmarad egymás iránt a szerelem, a mesekönyvebn leírt forgatókönyv alapján. De csak akkor fog megmaradni, ha képesek lesznek napról napra folyamatosan megújulni.” (98. old.)
“Aki önmagával jól van, abban béke van, és ez azt jelenti, hogy az egyedüllét is pozitív számára.” (103. old.)
“Míg az az ember, aki olyan bátor, hogy szembenézzen a hibáival? Az elkezd mérlegelni, majd dönt, hogy merre menjen. Ő megérti, hogy a fájdalom megléte is fontos. Nemcsak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanazt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire…Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap.” (135. old.)
“Az esetleges változásoknál nagyon fontos a tiszta, nyugodt lelkiismeret. Hogy az illető ember megtett mindent.” (145. old.)
“Tehát, az ember, teljesen függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, fontos, hogy kimondja, amit gondol és érez. Aki önmaga felé nem mer ezzel felelősséget vállalni, az nem mer felelősséget vállalni a másik felé sem. Ha meg nem mer felelősséget vállalni egy beszélgetés során a saját gondolataiért és érzéseiért, az valójában annak a jele, hogy az illető bizonytalan önmagában és gyáva.” (150. old.)
“Az alkalmazkodás mindig kétirányú, a megalkuvás pedig egyirányú folyamat. Ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet megmaradjon, az is szükséges, hgy mindketten elfogadják azt, hogy egyik sem szent és sérthetetlen, vagyis mindkettőnek vannak hibái. Ha a belátott hibák ártalanak a másiknak és fájnak, akkor – ha a másik fontos-, a felismert hibákon az illető változtat. Ezáltal mindketten változtatnak önmagukon.” (215. old.)
“A rendszeres sportolás vagy akármilyen mozgás, ami nem munkához kötött, ebben a rohanó világban nagyon sokat segít a megélt feszültségek levezetésében.” (221. old.)
“Az új dolgokban való részvétel adja meg az embernek azt az adrenalint és erőt, amitől érzi, hogy ÉL.” (224. old.)
“A sikerélmények aránya szabályozza az önbizalmat, ezáltal a kisugárzást is.” (225. old.)
“Az önsajnálat a felelősség felvállalásának a hiánya.” (231. old.)
“A legtöbb ember azt gondolja, hogyha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból gyorsan megtudom, hogy valójában milyen ember.” (240. old.)
“Ilyenkor megkérdezem az embereket, hogy hány napból fog még állni az ő életük? Az életem ebből az egy napból áll. A tegnapi napom már meghalt. A holnapi napomat még nem élem. Nekem ez az egy napom van, és ezt az egy napot én jól be tudom látni. Az én életem erről az egy napról szól mindig.” (244. old.)
